Ér (anatómia)

Az első falák ízületei fájnak

A táblázatban minden csontot akár összecsontosodtak, akár nem különálló csontnak — így a medenceöv csontjait hatnak, az állkapocs csontjait kettőnek, a keresztcsont, az os lumbosacrale csontjait az összenőtt csontok számának megfelelően — számítottuk Részletes csonttan A törzs csontjai, ossa trunci A középponti idegrendszert idegi cső körülvevő neuralis csontok a gerincoszlop csontjai, a zsigereket zsigeri cső övező csontok pedig a visceralis csontok; ezek közül háziállatokban csupán a mellkas csontjai fejlődtek ki.

A gerincoszlop a törzs szilárd, mégis rugalmas és mozgékony tengelye. A gerincoszlop szelvényezettsége metameria kifejezett. Egymás mögött helyeződő, azonos típusú, rövid, páratlan csontokból, csigolyákból, vertebrae, áll.

az első falák ízületei fájnak

Az általuk alkotott gerinccsatorna a gerincvelőt foglalja magában. A gerincoszlop elöl a koponyával, két helyen a végtagok kapcsolóövével függ össze, kétoldalt a bordák ízesülnek hozzá. A gerincoszlop háromszorosan görbült, nyaki görbülete felfelé domború, legkifejezettebb a lóban, háti görbülete lefelé domború, ágyéki görbülete pedig felfelé enyhén domború különösen rágcsálókban. Lóban a megterhelés következményeképpen a háti görbület fokozódik lordosis.

A scoliosis a gerincoszlop kóros oldalhajlása, a kyphosis pedig a hátrafelé görbülése. A gerincoszlop, a columna vertebralis csontjai A csigolyák, vertebrae, szivacsos szerkezetű, rövid csontok, három fő alkotórészük van, 1.

Csigolyatest, corpus vertebrae. A csigolya alapi részét alkotja. Harántmetszetben háromszögletű vagy többé-kevésbé kerek, henger alakú; ha hosszú, akkor közepén kissé befűződött, némelyiken ventralisan csontléc, crista ventralis emelkedik ki. Elülső vége, az extremitas cranialis, domború, félgömb alakú; ez a csigolya feje, a caput vertebrae.

Hátulsó vége, az extremitas caudalis, homorú; ez a csigolyaárok, a fossa vertebrae. A test dorsalis felületén középen hosszanti léc, ennek két oldalán pedig érbarázda található; az előbbin szalag tapad, az utóbbiban a csigolyát tápláló erek haladnak. Csigolyaív, arcus vertebrae. A testen két gyökérrel, pediculus arcus vertebrae, ered, és lemezével, lamina arcus vertebrae, együtt a gerinclyukat, foramen vertebrale, zárja körül.

A gerinclyukak összessége a gerincoszlopban a gerinccsatornát, canalis vertebralis, alkotja; ebben foglal helyet a gerincvelő a burkaival. Az összehasonlító anatómiában a csigolyaíveket idegíveknek, neurapophyses Owennevezik, mert pl. Ezek emlősökben csökevényesek, csak az első farokcsigolyákon marha, húsevők lelhetők fel.

A csigolyaív gyökere tövében, elöl és hátul egy-egy bevágás, incisura vertebralis cranialis et caudalis, van.

A szomszédos csigolyák egymás felé tekintő bevágása együtt a csigolya közötti lyukakat, foramina intervertebralia, alkotják.

Az elülső axis és a hátulsó bevágást hátcsigolyák; bo néha csontléc hidalja át, és a csigolya közötti lyukat helyettesítő oldalsó csigolyalyukat, foramen vertebrale laterale, alakítja ki.

az első falák ízületei fájnak

A csigolya közötti lyukakon a gerincvelőidegek lépnek ki a gerinccsatornából; ventralis ágaik a csigolyatestre folytatódó árokban, sulcus n. A szomszédos csigolyaívek lemezei érintkeznek egymással, illetve egymásra borulnak hátcsigolyákhelyenként azonban rés, spatium interarcuale van közöttük. Tág rés van a nyakszirtcsont és az első nyakcsigolya között, a spatium atlantooccipitale occipitalis punctio, a tarkószúrás helyeaz első és a második nyakcsigolya között, a spatium atlantoepistrophicum, az utolsó ágyék- és az első keresztcsigolya között, a spatium lumbosacrale a lumbalpunctio helyevégül a keresztcsont és az első farokcsigolya között, a spatium sacrococcygeum az epiduralis érzéstelenítés helye.

A csigolya nyúlványai, processus vertebrales. Hét nyúlvány az első falák ízületei fájnak, ezek a csigolya testén és ívén helyeződnek el, közülük négy — elöl és hátul kettő-kettő — a szomszédos csigolyákkal ízesül, három nyúlványon pedig izmok erednek, illetőleg tapadnak.

Orvos válaszol

Az ízületi nyúlványok, processus articulares craniales et caudales zygapophysesa csigolyaív elülső és hátulsó széléről eredő rövid, lapos nyúlványok; egymás felé simuló tenyérhez hasonlóan ízesülnek egymással. A harántnyúlvány, a processus transversus s. A harántnyúlvány tövében a nyakcsigolyán lyuk, foramen transversarium található, az egymást követő lyukak csatornát, canalis transversarius, alkotnak.

A harántnyúlványok között rések, spatia intertransversaria, vannak. A tövisnyúlvány, a processus spinosus spina neuralis a csigolyaív tetején, a median síkban ered; a gerincoszlop nyújtó izmainak különböző hosszúságú és fejlettségű emelőkarja; az általuk alkotott rések a spatium interspinalék.

A halakban van ventralis irányú tövisnyúlvány, processus haemalis, is, amely a farokcsigolyák vérívéből, arcus haemalis, ered. Az emlő- vagy csecsnyúlvány, a processus mamillaris metapophysisa hát- és az ágyékcsigolyák oldalsó és elülső ízületi nyúlványai között eredő, cranialisan irányuló, rövid, tompa nyúlvány.

Ér (anatómia)

A járulékos nyúlvány, a processus accessorius anapophysis az utolsó hát- sus, Ca és az ágyékcsigolyák Ca ívéről ered, az oldalsó nyúlvány és a hátulsó ízületi nyúlvány között. Izmok, szalagok eredésére, illetőleg tapadására szolgál. A házi emlősállatokban hét nyakcsigolya található. A tengeri tehénnek 6, a négyujjú lajhárnak 8, a az első falák ízületei fájnak 9 nyakcsigolyája van.

A fejgyám, atlas Az első nyakcsigolya, a vertebra cervicalis prima, a fejgyám vagy fejtartó, rövid, de széles, gyűrű alakú csigolya. Teste hiányzik, a második nyakcsigolya testéhez nőtt, annak fognyúlványát alkotja. Az atlas gyűrű alakú dorsalis ívét, arcus dorsalis, és ventralis ívét, arcus ventralis, kétoldalt a az első falák ízületei fájnak lateralis köti egymáshoz. Az ívek tág gerinclyukat, foramen vertebrale, zárnak körül. Mindkét íven egy-egy gumó, lapos dorsalis, tuberculum dorsale, illetőleg fejlettebb ventralis, tuberculum ventrale, látható.

A ventralis ív belső felületén ízületi felület, fovea dentis, van a második nyakcsigolya fognyúlványának befogadására. Az ízületi nyúlványok helyett az íveken levő két elülső mély, félhold alakú ízületi árok, a foveae articulares craniales, a nyakszirtcsont bütykeivel ízesül. A hátulsó nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek csontritkulás harántirányú árok, a foveae articulares caudales, az első falák ízületei fájnak második nyakcsigolyával ízesül; ízületi felülete az atlas alsó ívén belül a fovea dentisbe olvad.

Az ívektől kétoldalt eredő harántnyúlványokból, a processus transversusból fejlődő, ellaposodó, vaskos szélű szárnyak, alae atlantis, lóban fejlettek, ventralisan íveltek, marhában és sertésben kisebbek, vízszintesen irányulnak, a húsevőkben nagyok és szintén vízszintesek, ventralisan vájtak rheumatoid arthritis természetes gyógymód a szárnyárkot, fossa atlantis, képezik.

A szárny tövében cranialisan levő két lyuk közül a medialis, foramen intervertebrale, a gerinccsatornába, a lateralis, foramen alare, a szárnyárokba vezet. A caudalisan levő lyuk, a foramen transversarium, szintén a szárnyárokba nyílik. A testén elöl a fognyúlvány, a dens epistrophei ered. A nyúlvány ventralis felületén levő ízületi felület, a facies articularis ventralis az atlas alsó ívével ízesül. A módosult haránt irányú és domború ízületi nyúlványok, a processus articulares craniales, a fognyúlványt gallérszerűen övezik.

A csigolyatest hosszú, alsó felületén a középsíkban hátrafelé emelkedő izomtaraj, crista ventralis, húzódik végig. A csigolyaív szűk csigolyalyukat zár körül, az íven foramen incisura; ca vertebrale laterale van.

A tövisnyúlvány, a processus spinosus, hatalmasan fejlett, caudalis végéről a hátulsó az első falák ízületei fájnak nyúlványok, processus articulares caudales, erednek.

Az oldalsó nyúlványok, processus transversus, kicsik, hosszant megnyúlt csontléc alakúak, gyökerükön szűk foramen transversarium halad át, csupán a caudodorsalis irányú tuberculum dorsale fejlődött ki. A nyakcsigolya teste hosszú leghosszabb a lóban. Hosszúsága hátrafelé erősen csökken. A csigolyafej a sertés és a húsevőké kivételével erősen domború, a csigolyaárok mély.

A crista ventralis a 3—5.

Vitalitás az ízületi problémák

A csigolya íve magas, a csigolyalyukak és az ívek közötti rések tágak. Az incisura vertebralis cranialis és caudalis mély, tág foramen intervertebralét zár körül. A kicsi tövisnyúlvány caudalisan kissé nő, a 7. Az ízületi nyúlványok vaskosak, kanál alakúak, ízületi felületük lapos vagy kissé homorú, kézfogásszerűen ízesülnek egymással. A harántnyúlványok jól fejlettek, szabad szélükön előre és hátra irányuló gumó, a tuberculum dorsale bordacsökevény és ventrale emelkedik ki; az előbbi bordai nyúlványnak, az utóbbi oldalsó nyúlványnak felel meg, és a marha 6.

Az oldalsó nyúlvány tövében lévő, aránylag tág foramen transversariumok együttesen a canalis transversariust alkotják, amelyben a gerincér és -ideg a. Tövisnyúlványa magas, az oldalsó nyúlványon csak a tuberculum dorsale van meg, foramen transversarium nincs. A hátcsigolyák teste rövid, harántmetszetben háromszögletű, hasáb alakú, az utolsó hátcsigolyákon crista ventralis van.

A csigolyafej és a csigolyaárok hátrafelé ellaposodik. A csigolyatesten és az ív gyökerén kétoldalt, elöl és hátul, két-két bordai ízületi árok, fovea costalis cranialis et caudalis mélyed be. A csigolya számával azonos számú borda a fovea costalis cranialisba illeszkedik.

Az első borda feje az utolsó nyakcsigolya fovea costalis caudalisával és az első hátcsigolya fovea costalis cranialisával ízesül; az utolsó hátcsigolyának nincsen fovea costalis caudalisa. A bordai ízületi árkok az elülső hátcsigolyákon mélyek, hátrafelé azonban mind sekélyebbé válnak. A csigolyák íve magas, az egymásra fekvő csigolyalyukak az elsők kivételével szűkek. Az incisura vertebralis caudalis mélyebb, mint a cranialis, az általuk képzett foramen intervertebrale szűk.

Marhán az incisura vertebralis caudalis helyett foramen vertebrale laterale alakul ki, sertésen pedig a foramen intervertebralén kívül idegek átjárására 1—2 foramen vertebrale dorsale et ventrale is kifejlődik. Az ízületi nyúlványok az első hátcsigolyák ívén tangentialisan, a hátulsókon radialisan irányulnak.

Emiatt a háti szakasz elülső részén a gerincoszlop hossztengelye körüli forgó mozgás, hátulsó részén, valamint az ágyéki szakaszon pedig a hajlítás és nyújtás lehetősége áll fenn. Itt az emlőnyúlványok, processus mamillares, is kifejezettebbek, sertésben tompák, gumó- és húsevőkben kampószerűek.

A hátulsó ízületi nyúlványokat csupán ízületi felületek helyettesítik a csigolyaíven.

A járulékos nyúlványok, processus accessorii, a sertés és a kutya utolsó hátcsigolyáin, valamint a kutya ágyékcsigolyáin a hátulsó ízületi nyúlványok alatt az ívről erednek, caudalisan irányulnak. A harántnyúlvány, a processus transversus, kicsi, rövid és többé-kevésbé gömbszerű, rajta a bordagumóval ízesülő árok, a fovea costalis transversalis, található.

az első falák ízületei fájnak

A gumó ízületi árka a bordafejecske ízületi árkához a hátrább eső csigolyákon közelebb van és sekélyebb is, emiatt caudalisan a bordák mozgékonysága fokozódik. Az elsők tövisnyúlványa caudodorsalisan irányul, majd lovon a Innen kezdve a hátcsigolyák és a mögöttük felsorakozó ágyékcsigolyák tövisnyúlványa már craniodorsalisan irányul.

A tövisnyúlványok vége éles szélben vagy vastag gumóban, tuberositas spinalis, végződik, ez nehéz igáslóban osztott is lehet.

Az ágyékcsigolyák, vertebrae lumbales Az ágyékcsigolyák száma öszvérben 5—6, lóban 6 5—7kérődzőkben 6, juhban 7 is lehet, sertésben 7 5—7 és húsevőkben 7 6számuk azonban sertésben és húsevőkben fajták szerint is változhat.

A törzs hosszának a növekedésével elsősorban a csigolyák száma nő. Az ágyékcsigolyák teste hosszú, harántmetszete az elülsőkön háromszögletű, itt a crista ventralis fejlett, rajta a rekeszoszlopok erednek, a hátulsókon harántovális.

A csigolyák feje és árka lapos.

A csigolyaív caudalisan magasodik, a gerinccsatorna hátrafelé tágabb, ott helyeződik a gerincvelő ágyéki duzzanata. Az ívek egymáshoz illeszkednek, csupán kérődzőkön van rés, spatia interarcualia dorsalia, közöttük. Az utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsont között széles rés, spatium interarcuale lumbosacrale marad vissza.

Az imént olvastam visszább: "A humán eredetű törzsek képesek tartósan megtelepedni az emberi bélrendszerben; a hatásuk is tartós Hogy a Protexin humán, azaz emberi eredetű törzset tartalmaz? És ha ezt jól értettem, akkor leírná, hogyan történik ez?

A csigolya közötti lyuk sertésben kettős, az utolsó ágyékcsigolyákon dorsalisan és ventralisan nyílik. Az ízületi nyúlványok sagittalis irányúak, az elülsők ízületi felülete vájt és medialisan tekint, a hátulsóké domború, csapszerű és lateralisan tekint. Az emlőnyúlvány, a processus mamillaris jól fejlett, magas, az ízületi nyúlványról ered.

az első falák ízületei fájnak

A járulékos nyúlvány, a processus accessorius csupán húsevőkben és házinyúlban fejlődött ki. Az incisura vertebralis caudalis mély; helyette marhában foramen vertebrale laterale alakult ki. Hosszúságuk az 1—3.

az első falák ízületei fájnak

Az ágyékcsigolyák tövisnyúlványa, processus spinosus, fejlett, szélesebb a hátcsigolyákénál. Magasságának és szélességének aránya lóban és húsevőkbensertésbenkérődzőkben Vége tarajszerűen megvastagodott. A keresztcsont, os sacrum Lóban, szarvasmarhában és kecskében 5, juhban és sertésben 4, húsevőkben 3 keresztcsigolyából áll. A csigolyák közötti rostos porcok lovon 4—5, marhán 3—4, juhféléken 3—4, sertésen 1,5, a húsevőkön 0,5 éves korban craniocaudalis irányban elcsontosodnak, keresztcsonttá, os sacrummá nőnek össze.